New pages added recently:
Signs of Intelligent Life
Appeal for the Regnum Marianum Church - Budapest - Hungary
Antarctica
Hungary, facts in brief
Hungary, history in brief Magyaráb - Magyarok Nubiában II"Saved from url=(0085)http://web.archive.org/web/20050213015534/ http://w3.datanet.hu/~demokrat/muh1-429.htm --> DemokrataN.B. My only purpose to republish this page to act as an ark for future readers. This page may appear similar as the previous one, but apart from, grammar errors and pictures there are some contenxt differences as well. Magyarok a Nílus mentén"A bőrszín megváltozhat, a magyar nyelv elveszhet, de a nemzethez való tartozás tudata egy távoli, idegen környezetben is fennmaradhat"Egy évszázada már, hogy rendszeresen érkeznek a szinte kétségbeesett
jelzések, üzenetek az afrikai Núbiából arról, hogy egy 450 éve ott élő magyar
csoport a testvéreit keresi a Duna partján. Időközben sokan eljutottak hozzájuk
Magyarországról, s a Nílus-parti magyarok küldöttei is jártak nálunk. De a
részünkről megnyilvánuló közöny és elutasítás továbbra is megkeseríti az
egymásra találás folyamatát. Talán a nemrégiben összeállt és útra kész
tudományos expedíció végleg tisztázza: van-e alapja a núbiai magyarábok kitartó
ragaszkodásának és nemzetszeretetének. Az arany országaNúbia és annak népe évezredeken keresztül az afrikai világ és a mediterrán térség közötti szűrő-áteresztő vidék szerepét töltötte be. De nemcsak hadseregek özönlöttek Núbián keresztül délről északra - vagy éppen fordítva -, hanem a kereskedők karavánjai és a különböző civilizációk is. A fekete-afrikai, az egyiptomi és később a hellenisztikus világ vallási és kulturális örökségét ötvöző, az évezredek folyamán mindig alkalmazkodni, fönnmaradni képes núbiai emberek a kereszténység színre lépése után itt, a két világ találkozási pontján nyolc évszázadon keresztül három virágzó keresztény birodalmat is létrehoztak. Az Asszuáni Nagy Gát fölépítésével szinte teljesen elárasztott távoli Núbia földje egyben a magyarság történelmének is színtere lett, de erről idehaza nagyon sokan mindmáig nem hajlandók tudomást venni. A Kr. u. XVI. század első felében a Nílus núbiai szakaszának vidékére magyar harcosokat telepítettek, akik - akárcsak a korábbi évezredek határvédői - ezúttal az új hódítók, az oszmán-törökök birodalmának déli végeit védelmezték. Az egykori magyar végvári vitézek utódai, a núbiai magyarábok birtokba vették a Vádi Halfa várossal szembeni szigetet, amelyet akkortól Magyarártinak, azaz Magyarszigetnek neveztek, s ahol virágzó mezőgazdasági és kereskedelmi települést hoztak létre. Elszigeteltségüknek köszönhetően a vallásuk, bőrszínük és a nyelvük megváltozása ellenére, tizenkét nemzedék múltán is büszkén vallják magyar származásukat. De kik is ezek a magyarábok, miért ragaszkodnak hozzánk (szinte egyoldalúan) immár 450 esztendeje? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ, amikor megkérdeztük a magyarábok körében hosszabb ideig tartózkodó Fodor István orientalistát és Koltay Erika néprajzkutatót, aki nemrégiben megszervezett egy tudományos expedíciót a magyarábok eredetének végleges tisztázására. Jeruzsálemen át NúbiábaFodor István: - Elég mély, hiszen közel félezer esztendőre nyúlik vissza. A núbiai magyarábok körében az általam gyűjtött eredetmondákban az elbeszélők azt állítják, hogy őseik még 1517-ben érkeztek oda, amikor I. Szelim oszmán-török szultán Egyiptomot meghódította. Eltérnek viszont a vélemények a magyarokat Núbiába vezető ősapa megnevezése terén. Egyesek Ibrahim el-Magyart, míg mások Haszan el-Magyart tartják a letelepedő magyarok vezetőjének. A szájhagyomány szerint Ibrahim el-Magyar (Ábrahám, a magyar) rangidős tisztként szolgált a török hadseregben, és I. Szelim hódító hadaival érkezett Egyiptom földjére. A mameluk Tumán szultánt legyőző I. Szelim rövidesen visszatért Isztambulba, mire az Alexandriában hátrahagyott katonák egy része föllázadt. A zendülők parancsnoka, Ibrahim el-Magyar mentette a bőrét, és Alexandriából egészen a núbiai Vádi Halfáig menekült. Ezt követően az ősi Kaszr Ibrímben telepedett le, ahol - a hagyomány szerint - feleségül vett három núbiai nőt. E frigy leszármazottjai lennének a mai magyarábok. - Egyetlen ember, Ibrahim el-Magyar nem elegendő ahhoz, hogy ezt a távoli népcsoportot valóban magyar eredetűnek tekinthessük. - Valószínűleg több tucat, Núbiába érkezett magyar katonáról is beszélhetünk, hiszen ezt bizonyító mondák is vannak. Csakhogy a magyaráb eredetmondákat egészen a legutóbbi évekig nem támasztotta alá semmi. Nemrégiben viszont a kezembe akadt Pécsváradi Gábor ferences rendi atya Jeruzsálemi utazás című, eredetileg latin nyelven írt, de 1983-ban magyarul is kiadott könyve. A mindmáig hiteles útikalauzként is használható könyvhöz a magyar kiadás szerkesztői csatolták a Pécsváradi által Bánffy János királyi főpohárnokmesternek írt levelet, amelyben a szerző utal arra, hogy éppen Jeruzsálemben tartózkodott, amikor az 1516-os esztendő utolsó napján a törökök bevonultak a szent városba. Pécsváradi egyértelműen leírja, hogy személyesen beszélgetett a török hadseregben szolgáló magyar katonákkal, akik nem sokkal később eljutottak Egyiptomba, és 1517 január végén részesei lehettek a mameluk szultán elleni győzelemnek: "Konstantinápolyból - amint azt a török hadseregben levő magyaroktól hallottam - háromszázezer emberrel indult el. (I. Szelim szultán - a szerk.) Most ebből alig hatvanezer van, miként azt a magyarok mondották." - Hogyan kerülhettek ezek a magyar harcosok a hódoltatott Egyiptom déli végeire, tehát Núbiába? - A törökök a hatalmas kiterjedésű Egyiptom egész területét nem tudták megszállni, de arról gondoskodtak, hogy a végeken megerősített katonai pontok legyenek. A núbiai Kaszr Ibrímben is kiépítettek egy ortát, azaz táborhelyet, ahol a Kara Nóg (Fekete ház) nevű erődítmény állt. A magyarábok kollektív emlékezete szerint az Ibrímben állomásozó magyar katonák núbiai asszonyokkal házasodtak össze, és a mai núbiai anyanyelvű magyarábok ezeknek a harcosoknak a leszármazottjai. - A magyaráb elnevezés azt jelenti, hogy "magyar arab"? - Egyáltalán nem. A magyaráb kifejezés két tagból (magyar + núbiai) álló összetett szó, amelynek jelentése: magyar törzs. A csalóka hangzás ellenére a magyaráb kifejezésben egyáltalán nem szerepel az arab szó. Éppen ez az, ami szintén ennek a népcsoportnak a magyar eredetét bizonyítja, hiszen az általuk beszélt núbiai, illetve arab nyelv grammatikai szabályait fölrúgva a magyaráb kifejezés esetében a magyar nyelv törvényeinek megfelelő formában és kiejtéssel mondják ennek az összetett szónak az első tagját. - De a szudáni beszélt arab nyelvben is "gy"-nek ejtik az irodalmi arabban "dzs"-nek mondott mássalhangzót. - Kérdéssel válaszolok. Akkor miért ejtik az egyiptomi magyarábok, illetve az arab anyanyelvű, núbiai nyelven nem is tudó asszuáni magyarábok is "gy"-nek ezt a mássalhangzót, és kizárólag a magyaráb szó esetében? Tovább megyek: a núbiai magyarábok (núbiai és arab anyanyelvűek egyaránt) úgy mondják, hogy áná magyar (magyar vagyok) vagy áná rágil magyar (magyar férfi vagyok). Márpedig az arabban a jelzőként használt magyar szót mádzsárinak, mágárinak vagy mágyárinak kell mondani. Attól függően, hogy irodalmi, egyiptomi vagy szudáni arab dialektusban beszélünk. - Miben különböznek még a magyarábok a környező núbiai népektől? - Az elmúlt évszázadokban a magyarábok szokásaikban, életvitelükben, étkezési kultúrájukban, nyelvükben és vallásukban már teljesen asszimilálódtak a környékbeli núbiaiakhoz és az arabokhoz. De vannak azért bizonyos elütő vonások is, amelyeket az 1935-ben a náluk járt Almásy László is megfigyelt. A magyarábok haja nem fekete, mint a núbiai embereké, hanem vöröses, s a bőrük színe még mindig valamivel világosabb, mint a szomszédaiké. S ami még ennél is érdekesebb: míg a núbiaiak nagy szeműek, a magyarábok szeme jóval kisebb. Egyébként Almásy volt az első ismert hazánk fia, aki eljutott hozzájuk. Az 1937-ben megjelent könyvében Almásy külön fejezetet szentel a Vádi Halfával szembeni Magyarárti-szigeten tett látogatásának. Az egyik ottani magyaráb ezt mondja Almásynak: "Őseink aztán berberin lányokat vettek feleségül, és megtanulták tőlük a rután (berber) nyelvet, ezt beszéljük mi ma is az arab nyelven kívül. Mi tudjuk, hogy vannak magyar népek Európában. Ők testvéreink, és mindig vártuk, hogy valaki eljöjjön közülük ide mihozzánk." - Milyen vallásúak voltak az I. Szelim szultán idején Núbiába érkezett magyarok? - A magyarábok már hosszú nemzedékek óta szunnita muszlimok, akárcsak a núbiai és az arab környezetük. De az biztos, hogy odaérkezésükkor még keresztények voltak. A núbiai magyarábok szomszédai olyan közmondásokat alkottak, amelyek bizonyítják, hogy ez az etnikai közösség valamikor a vallásában is különbözött attól a néptől, amelynek körében letelepedett. Össze is gyűjtöttem néhány ilyen közmondást: Ál-Mágyárí lá jiszálli fíl-meszgyid. (A magyar nem a mecsetben imádkozik.) A jellemző magyar makacsság és konokság a núbiaiakat rímelő közmondás alkotására késztette. Rá'sz el-mágyár zejj el-hágyár. (A magyarok feje kemény, mint a kő.) A hajdan volt szokásbeli különbségekre utal ez a mondás: El-mágyárí jilbisz burnétá. (A magyar kalapot hord.) Tehát nem turbánt, mint a núbiaiak. A Vádi Halfa-i magyarábok körében mindmáig él az a szép szokás, hogy amikor beteszik a kemencébe sülni a négyszögletes alakú núbiai kenyeret, arra az asszonyok előtte egy keresztet karcolnak, amiképpen nemrégen még a magyarországi falvakban is szokásban volt. De keresztet rajzolnak az újszülöttek homlokára is, dacára annak, hogy már régóta muszlimok. Mindez azt bizonyítja, hogy a török hadsereggel érkező magyarok a keresztény hitüket még Núbiában is sokáig megtartották abban az időben, amikor maguk a befogadó núbiaiak már régen áttértek az iszlám vallásra. - Fentebb említette már az Asszuánban élő arab anyanyelvű magyarábokat. Kik ők, és történetük miben tér el a núbiai anyanyelvű testvéreinkétől? - A két magyaráb közösség közti legfontosabb eltérés az, hogy míg a XVI. század első felében Núbiába ment magyarok akkor még keresztények voltak, a jóval később - a saját elbeszéléseik szerint Mária Terézia idején - Asszuánba érkezett csoport tagjai már az óhazából hozták az iszlám hitüket. Mahmúd Abdallah Ávád, egy 1965-ben nyolcvan esztendős körüli magyaráb Asszuánban azt mondta nekem, hogy ősei akkor érkeztek Egyiptomba, amikor Magyarország és Ausztria egy ország volt, és egy királynő ült a trónon, aki gyűlölettel viseltetett a muszlimokkal szemben. Az asszuáni magyarábok elődei az oszmán-törökök által hódoltatott országrészen élő, s az iszlám vallásra áttért magyarok voltak. De mivel az új hitük mellett a török kiűzése (1686) után is kitartottak, azaz nem voltak hajlandóak visszakeresztelkedni, Mária Terézia valószínűleg kiutasította őket az országból. Egyébként az asszuáni kórházban szolgálatot teljesítő francia apácanővérek mesélték nekem: amikor vért vesznek a helyi lakosságtól, a vérminta alapján azt is meg tudják állapítani, hogy ki a magyaráb, illetve ki a núbiai vagy az arab. Az asszuáni magyaráb negyedben én még lefényképeztem egy több nemzedékre visszavezetett, fába vésett családfát, amelyen minden egyes név után ott áll az el-Magyar, azaz X. Y., a Magyar kifejezés. Idehaza sokan tagadják a két magyaráb közösség magyar eredetét. Fölteszem a kérdést: A Magyarországtól közel 3500 kilométerre levő Asszuán város magyarábjai - akik immár egy évszázada mesélik a magyar eredetükről szóló történetet a Núbiába vetődő látogatóknak - vajon honnan tudnák azt, hogy az őshazából való elkerülésük idején Magyarország és Ausztria trónján pont egy királynő ült? Egyes európai utazók ezeket a történeteket már akkor is följegyezték, amikor még nem léteztek a modern tömegtájékoztatási eszközök. - Hol vannak - illetve voltak - a két núbiai magyaráb közösség fontosabb települései? - A Nasszer-tó feltöltése előtt Núbia egyiptomi részében Ibrím, Qáttá, Tuská és Ánébá településeken éltek a núbiai anyanyelvű magyarábok, de falvaik az Asszuáni Nagy Gát építésekor víz alá kerültek. Az egyiptomi kormány ugyanilyen helységnevekkel négy új falvat épített az evakuált magyarábok számára Kom Ombó várostól keletre. Kisebb-nagyobb lélekszámú, Núbián kívüli diaszpórák vannak Kairóban, Alexandriában és Manszúrában. Asszuán városa nem került víz alá, s így az ottani arab anyanyelvű magyarábok a lakóhelyükön maradhattak. Núbia szudáni oldalán az elárasztás előtt nagyobb magyaráb közösség volt Vádi Halfa határvárosban a Nílus partján, illetve a partokkal szemben fekvő Magyarárti-szigeten, azaz a Magyarszigeten, amelyet kizárólag ők birtokoltak. Vádi Halfa és a Magyarsziget teljesen víz alá került, ahonnan a szudáni kormány a magyarábokat az etióp határ közelében levő Hasm el-Kirbá faluba telepítette át. Az idősebbek közül sokan belepusztultak a hosszú út gyötrelmeibe. Szudánban ezenkívül élnek még magyarábok a fővárosban, Kartúmban, Atbarában és Port Szudánban is. Mindent összevetve manapság mintegy 10-12 ezer magyaráb létezéséről beszélhetünk. - Visszatérő állítás, hogy a magyaráboknak semmi közük nincs a magyarokhoz, csupán kitalálták az egészet. - Tegyük föl, hogy odalenn Núbiában volt egy csoport, amely unalmában azon töprengett, hogy találjunk ki valami európai eredetet, hátha ezzel "le tudnánk nyúlni" valakit Európában. Meg vagyok győződve róla, hogy nem a mindig gazdasági és politikai bajokkal küszködő Magyarországot szemelték volna ki maguknak, hanem, mondjuk Svédországot, Németországot vagy esetleg Amerikát. Ismerve az arab világ oktatási színvonalát, elmondhatom, hogy Magyarországról, de főleg a magyar történelemről szinte semmi nincs az ottani tankönyvekben. A magyarábok immár egy évszázada hangoztatják a Núbiába látogató európaiaknak, hogy ők Magyarországról származnak, a magyarokat pedig testvéreiknek tekintik. Az első világháború idején, amikor Anglia brit protektorátusnak nyilvánította Egyiptomot, elkezdték üldözni a magyaráb közösséget is, mert annak tagjai egyértelműen magyaroknak vallották magukat. Az angolok pedig háborúban álltak az Osztrák-Magyar Monarchiával, s ezért internálták a Nílus mentén élő magyarábok egy részét. Saját elmondásuk szerint a magyarságukat még az internálótáborokban sem tagadták meg. A trianoni békeszerződés nyomán elrabolt magyar területek egy részének visszacsatolásakor a núbiai magyarábok üdvözlő táviratot küldtek az akkori magyar kormánynak, kifejezvén örömüket a fölött, hogy egyes magyar területek visszakerültek az anyaországhoz. Amikor náluk jártam, megmutatták ennek a táviratnak a másolatát. A magyar kutatás eddig is mulasztást követett el azzal, hogy nem vizsgáltuk meg az ankarai (vagy az isztambuli), a bécsi és a londoni levéltárakat. Amikor a törökök kivonultak Egyiptomból, magukkal vitték a levéltárukat, amelyben biztos van nyoma annak is, hogy a több száz esztendős Nílus-völgyi uralmuk idején pontosan kik és hogyan éltek Núbiában. Meg kellene vizsgálni a bécsi levéltárt is, mert hátha rábukkanunk valamilyen dokumentumra, amely bizonyítaná azt, hogy a magyarábok már korábban is igyekeztek kapcsolatot teremteni az óhazával. A londoni külügyminisztérium levéltárában pedig az első világháborús egyiptomi internálásokra vonatkozó adatokat kellene előbányászni. A magyar tudománynak egy másik - most már jóvátehetetlen mulasztása - az volt, hogy amikor nagyban folyt Núbiában az elárasztás előtti nemzetközi leletmentés, nem kutattuk át az akkor kizárólag magyarábok lakta Magyarárti-szigetet. Kinn volt ugyan egy magyar expedíció, de az egy kopt-keresztény falut tárt föl... A Magyarártin skandinávok kutattak, föltártak néhány sírt, és megállapították, hogy az ott talált anyagi kultúra nem arab és nem is núbiai. A sírokat ezután genetikai vizsgálat nélkül szépen visszatemették. Azóta pedig 16-18 méteres vízzel árasztották el ezt a szigetet. A magyarábok eredetének kérdését megnyugtató módon csak úgy lehet tisztázni, ha Núbiába kimegy egy szakemberekből álló expedíció, amelyben a többi között kell, hogy legyen arabul és núbiai nyelven jól tudó nyelvész, biológus, néprajzos, antropológus, filmes és fényképész. Egyébként Koltay Erika néprajzkutató, a Néprajzi Múzeum munkatársa, aki 1993-ban már járt a núbiai magyarábok között, mostanra megszervezett egy szakemberekből álló tudományos expedíciót, amely jelenleg a Művelődésügyi Minisztériumba benyújtott munkaterv jóváhagyására, illetve a kiutazást finanszírozó szponzorokra vár. Indulás előtt az expedíció- Kik az expedíció tagjai? - Fodor István orientalista és arabista, Sárkány Mihály etnográfus, Borsos Balázs etnográfus és egyben filmes, Béres Judit és Métneki Júlia humángenetikus, Szombathy Zoltán arabista és Koltay Erika néprajzos, biológus. Fodor István: A XX. század legvégén, amikor egyetlen döntés nyomán a magyarok milliói kénytelenek idegen országok állampolgáraiként élni a határainkon túl, óriási jelentősége van annak, hogy a magyaráb népcsoport a távoli Núbiában is hirdeti a magyar származását. Ezek az afrikai magyarok a nemzeti nyelvünket már nem beszélik, de a kollektív emlékezetükben mégis ideképzelik magukat ebbe a hazába. Nemzetszeretetük példaként szolgálhat a határokon túli magyarság, de a mi számunkra is: a bőrszín megváltozhat, a magyar nyelv elveszhet, de a nemzeti érzés, a magyarsághoz való tartozás tudata távoli, teljesen idegen környezetben is fennmaradhat. "Saved from url=(0085)http://web.archive.org/web/20050213015534/ http://w3.datanet.hu/~demokrat/muh1-429.htm --> Demokrata N.B. My only purpose to republish this page to act as an ark for future readers. This page may appear similar as the previous one, but apart from, grammar errors and pictures there are some contenxt differences as well. Site Index Back to Top Photos Index Thanks for coming, I hope you have enjoyed it, will recommend
it to your friends, and will come
back later to see my site developing
and expanding. |